Perzsaszőnyeg - online rejtvények

Perzsaszőnyeg

A Perzsa szőnyeg vagy iráni szőnyeg készítése mintegy 5000 éves kultúrára vezethető vissza. A szőnyegkészítés, mint a nomád törzsek művészete Ázsia, a Kaukázus és Azerbajdzsán területén már i.e. 2000-ben létezett és a különböző népcsoportok körében nagyjából egy időben terjedt el.

A főleg Iránban, a történelmi Perzsiában, többféle célra készített nehéz textilt helyi használatra és exportra is gyártották.

A szőnyegszövést máig a perzsa kultúra és az iráni művészet elengedhetetlen részeként tartják számon. A keleti szőnyegek csoportján belül a perzsa szőnyeg sokrétű kialakításának változatosságával és kidolgozottságával tűnik ki.

Eleinte a nomád törzsek között terjedt el a szőnyegszövés művészete, mely a mindennapi használatra korlátozódott; a szőnyegek készítésére egyéni mintákat, a törzsi életből vett motívumokat, díszítő elemeket használtak. Szőnyegeik egyszerű technikával készültek és használati tárgyként funkcionáltak, melyek többnyire tarisznyák, takarók, kényelmet szolgáló eszközök voltak. Bonyolult motívum világú, csomózott technikával készült szőnyegeikhez kész, előre tervezett mintákat használtak, majd később ezeket eladásra is készítették. Szőnyegeik alapanyag tiszta gyapjú volt.

A nomád törzsek a falusi és városi műhelyekben és a királyi udvar manufaktúráiban a különböző típusú perzsaszőnyegeket és szőnyegeket párhuzamosan szőtték. E szőnyegek különféle, egyidejű hagyományokat képviselnek, tükrözve Irán történelmét, a perzsa kultúrát és a különböző népeket. Már a tizenhatodik században híresek voltak Iszfahán szafavida udvari manufaktúráiban szőtt szőnyegek, kifinomult színeikkel és művészi formatervezésükkel, ezeket ma világszerte múzeumokban és magángyűjteményekben őrizik. Mintáik művészi hagyományt teremtettek az udvari manufaktúrák számára is, amelyeket a Perzsa Birodalom teljes ideje alatt, egészen Irán utolsó királyi dinasztiájáig életben tartottak.

A városi szőnyegek készítési módja bonyolultabb, organikus minták kerültek rájuk, amelyek a nomád elnagyolt elemektől alapvetően eltértek. Színeikben a sötét árnyalatok voltak jellemzők, a tűzvörös, fekete, sötétkék. Ezzel ellentétben az egyszerű mintavilág Siros, Meshed és Türkmenisztán környékét jellemezte, Tebrizben a pamut és a selyem kombinációi, Kum városában pedig a tiszta selyem volt használatos. A kezdetben egyszerűbb minták jelenetekkel bővültek, a szőnyegeken vadász- és más történetek elevenedtek meg.

A városok és regionális központok, így például Tebriz, Kermán, Kásán, Iszfahán szőnyegeit sajátos szövési technikák, valamint kiváló minőségű anyagok, színek és minták jellemzik. A szőnyegszövés hagyományának újjáélesztésében a Tabrizihoz hasonló városi manufaktúrák fontos történelmi szerepet játszottak a hanyatlás időszakai után. Az iráni falvak és különböző törzsek szőnyegei kitűnnek finom gyapjújukkal, élénk és kidolgozott színükkel, valamint sajátos, hagyományos mintáikkal. Szemben a nagyobb munkahelyek művészi, előre megtervezett szőnyegeivel a nomád és kis falusi takácsok gyakran készítenek merészebb, olykor durvább mintájú szőnyegeket is, amelyeket Perzsia legautentikusabb és leghagyományosabb szőnyegeinek tartanak. E hagyomány legismertebb szőnyegtipusai a Gabbeh szőnyegek.

Az elmúlt évtizedek politikai zavargásai és a kereskedelmi nyomás következtében a szőnyegszövésben hanyatlás mutatkozott, különösen a szintetikus színezékek bevezetésétől a 19. század második felében. A modern Irán gazdaságában azonban a szőnyegszövés még mindig kritikus szerepet játszik. A modern termelés jellemzője a hagyományos, természetes festékekkel való festés újjáélesztése, a hagyományos törzsi minták újrahonosítása, de a modern, évszázados technikával szőtt minták feltalálása is. A kézzel szőtt perzsa szőnyegeket már az ókori görög írók is említették, és már első említésük óta nagy művészi, haszonelvű és tekintélyes tárgyaknak tekintik.

Azerbajdzsán területe is állandóan a különböző nagyhatalmak harci ütközőpontja volt. A 16. század végétől pedig a Kaukázus a perzsák uralma alatt volt, így a szőnyegszövés művészetében is kézenfekvő lett a perzsa hatás. A perzsaszőnyeg máig fogalom, de mindig aranyárban mért értéknek számított.

A perzsaszőnyeg értékét készítési technikája és művészete adja, vagyis a szőnyegbe bedolgozott csomók száma adja az értékét: egy-egy szőnyeg négyzetméterenként 90 ezertől másfél millió csomóig is terjedhet, attól függően, hogy az alapanyaga selyem e vagy gyapjú, vagyis a perzsaszőnyeg értékét anyagának összetétele, csomóinak száma, a szőnyeg mérete és mintája határozza meg. A dupla csomózású technika révén olyan tartós szőnyegek is készülnek, amelyek több generációt is kiszolgálnak. A perzsaszőnyeg értékéből akkor sem veszít, ha használt, vagy megkopott, ellenkezőleg, minél régebbi, annál többet ér. Érdekességnek számít, hogy a világ legnagyobb perzsaszőnyege kétezer négyzetméteres és Iránban, egy arab sejk megrendelésére egy mecset számára készült. Negyvenöt tonna súlyával bekerült a Guinness rekordok közé is.

A perzsaszőnyegek rendkívül gazdag a mintázata és színezete is. A színeknek szimbolikus jelentésük is van: az uralkodó kék szín a levegőt és az örökkévalóságot jelképezi. A mélytüzű és lágy színkeverékeknek különleges tulajdonsága is van: a szőnyegek szálirányain megtörő fény például valóságos színjátékot produkálva, érdekes színváltoztatásokra képes.

Bár a "perzsa szőnyeg" kifejezés leggyakrabban a bolyhos szövésű textíliákra utal, de az olyan szőnyegek is mint amilyen Kilim, Soumak és a hímzett szövetek, valamint a Suzani részét képezik a perzsa szőnyegszövés gazdag és sokrétű hagyományának.

2010-ben az UNESCO szellemi kulturális örökségének listájára felkerültek Fársz tartomány és Kásán "hagyományos szőnyegszövési készségei" is.