Az üveg általános értelemben amorf szilárd anyag, amelynek egyes tulajdonságai a folyadékokra jellemzőek. Az üveg olyan keverék anyag, amely lehűlés közben kristályosodás nélkül jut mechanikailag szilárd állapotba. Ez a cikk alapvetően a szűkebb értelemben és a köznyelvben „üvegnek” nevezett kvarcüvegről és annak változatairól szól, és nem tárgyalja a különböző egyéb üvegfajtákat, például a vulkáni kőzetek tömegének nagyobb részét adó kőzetüvegeket.
A vulkáni üvegek legismertebb fajtája az obszidián. Emellett létrejönnek tektitek meteoritbecsapódáskor, fulguritok villámcsapáskor, trinititek atombomba robbanásakor, és a köfelsit friktionit hegyomláskor. Ezek az üvegek főként a homok megolvadásával alakulnak ki, de a kristályrács a lökéshullámok hatására olvadás nélkül is tönkremehet – így jön létre például a földpátból a maszkelinit. Szol-gél folyamatokkal is előállíthatók üvegek; így készülnek az aerogélek.
A kvarcüveg technológiai szempontból folyadék; viszkozitása mintegy 1040 Pa·s. Mintegy 100 000-féle üveget ismerünk, amelyek közül 7–800-at használunk a gyakorlati életben – ezek a kereskedelemben is kaphatók. Összetételük és ezzel tulajdonságaik eltérőek. Szerkezetük a folyadékokéhoz hasonlóan véletlenszerű; az olvadt ömledékből rögzül a megszilárdulás pillanatában. A folyadék- és az üvegállapot között az a különbség, hogy a megszilárdult üvegszerkezetben (üvegállapotban) az atomok hőmozgása gátolt.
